Átmeneti kabát

Napfény simogat hosszú tél után
busz üvegén át egy vasárnap délelőtt
a járdasziget dobozdíványán
hajléktalan keresztrejtvényt fejt
előtte kóláspohár aprópénzzel teli
az utcán rügytelen pucér fák
szégyenkezve fáznak
már úgy szédülök
az uszodai öltözők előtt
miként az odakint kamaszodó tavasz
a deresedő bokrok közt
kifáradt tél hűvös közelségétől
hódarát eszem veled
a nyitott medence szélén
kergetőző felhőket ámulunk
veszélyes április
legyőztél ötven méteren
még tizenhat nap
harmincvalahány fok
hőmérsékletkülönbség
rekordidő alatt vetkőzöm majd le
a márkanélküli ám eredeti
bőrkabátomba varrt
színes kétségeim és kérdéseim
aztán húsvétkor jön a
nyuszi sajnálom hogy
pont veled tettem ilyet
előveszem télikabátom
levágom róla a gombokat
később a varrás mentén
gondosan szétvágom
s az ablakból utcára szórom
belőle mind a fehér tollakat
májusban is fázom nélküled






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.