(apa)
szemembe kap a nap ma nem szelíd
tolakszik egyre légy ma boldog
az arcom ég árnyék most nem segít
inkább ügyetlenül eloldok
minden izzást a naptól én kamasz
ablaknyi táj lebegni készül
képzelt magasban légüres tavasz
hiánytalanná kiegészül
a régi otthon ágy meg hintaszék
helyükre újra rátalálnak
kidőlt fióknyi emlék szerteszét
nem késő még gyerekszobának
s a százszor újrafűzött párbeszéd
nem emlékszem mióta vágyott
végszód után csak annyit mondanék
apa tudod mit megbocsátok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
