Születésnapodra (József Attila születésnapjának századik évfordulójára)

Hatvannyolc éve nem húzod
félszeg mosolyra bajuszod,
e kincs
ma nincs.

Nem hagyja el már több szitok,
hanggá kovácsolt száz titok-
naszád
a szád.

Tintával töltőtoll hegyét
élvezve szűz papír kegyét
nem olt
be holt.

Mit szólna Horger Antal úr,
ha tudná népe mit tanul,
e vers,
e nyers,

A „Nincsen apám” vallomás
mitől lett épp csak állomás,
Szeged,
Neked.

Hatvannyolc év már elszelelt,
E vers nélkül még egy se telt,
habók
e bók.

Világtalan most, mint az éj,
úszunk, megannyi dinnyehéj
Dunán,
Bután.

Fecsegünk folyton – s mint a mély,
hallgatsz – mi kérünk még mesélj,
se fény,
se vény

elég nem lenne nélküled,
minden szavad tág épület,
akol,
ahol

bégető bárányok vagyunk,
csak itt húzhatjuk meg magunk,
ha kél
a Tél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Polísz, 2005.04.