Nyakadban a zárak kulcsaival

Aortában dübörgő vérfolyam
s megalvadt vér, vérbe fagyott élet;
az ég ünnepli szörnyetegeit,
boltozatán lógó denevérek.

Szitkozódva futsz a derengésben,
fejeden ütlegek búbjaival;
tiéd az erdő, hát fára mászhatsz
nyakadban a zárak kulcsaival.

Elveszetten, magányba taszítva
éltél a kopár magaslatokon,
keresve biztos kapaszkodókat
a sziklás-köves hegyoldalakon.

Most, a fehér oromra felérve
mellkosaradból kiszáll a lélek,
lefejeled a kuncogó rózsát,
s napórával méred a sötétet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.