Huzatban

Ma reggel újra Attilára gondolok,
Hogyan kellene pontosan és szépen,
- Ahogyan érdemes volna -,
Húzni, tolni, rakni, emelni, illeszteni,
Minden idomot, hideg tökéletességű fémet,
Hogy összeálljon végre kezeink alatt a Mű,
S feledni a munkaidőt, s az árát.
Tudom: nem kéne, hogy fájjon
Minden milliószor megtett, öreg mozdulat,
Mikor jobb időkben, még jobbra vártam,
Nyugodt öregkorról álmodva egyszerűen,
Nem gondolván arra, hogy naiv álmomat
Ennyi akaratlan változás tizedeli, szeli darabokra,
Kihagyva minden számításból engem…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.