brassói

egészen picire összemegyek.
homlokodon mély barázdák.
végigjárom rajtuk mind az
ötvenkilenc  évet.
megállok néhol,hogy
kipucoljam a vulkánokat-
tudod,mint a kis herceg .
elgereblyézem a sok
hepe-hupát.
ilyenkor fiatalodsz kicsit.
megyek tovább.
fülcimpádba kapaszkodom.
súgok valami finomat.
a visszaverődő hanghullámok
elsodornak szemöldököd ívéig.
mozdulatlan nézek .
"parrish-blue".
beleszédülök.
könnycseppeddel
egészen a bajszodig úszok.
szeretnék itt maradni.
a lélegzet miatt.
már nincsenek kétségeim.
holnap elkészítem a
kedvenc ételedet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.