Szerelem a gyökerekbõl
Szívemet elfoglaltad oly lassan,
Mint fák gyökere terjed ameddig
Koronájuk nem lesz egész magasan.
Hosszú idő ez, de Rád én várok akármeddig.
Olyan érzés ragadott el egy ideje,
Mint egy fűzfát lágy szellö hullámában,
Amely gyenge, semmi ereje,
S csak ringatja édes álmában.
Álmodik a fa, hát álmodom én is,
Rólad ki szívmbe gyökeret vertél,
Kit látok még a fa levelén is,
Terólad, ki engem úgy megkevertél.
Ha fa lennék, gyökerimnél nagy üreggel,
Légy Te a kisnyúl, ki lakik abban,
Ébredj velem minden reggel,
S nálam senkit nem látsz boldogabban.
Ne hagyj el, ha lehullatom utolsó ősz levelemet,
Mikor öreg és száraz leszek már,
Ne engedd el vén gyökeremet,
Mely a vágytól égve magába zár.
2003.10.21.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
