Csillag és Nap

Szívemben a vágyam őrzöm,
nincs ennél szebb itt a Földön.
Szomorúság, bú elhagyna,
ha lennék az éj Csillaga.

Vakítana hideg fényem,
utam járnám fenn az égen.
Sötét égbolt fénye lennék,
szép szemedbe álmot tennék.

De én csak a napfényt vágyom,
ha elveszek azt sem bánom,
a lehetetlen kívánom,
de úgy döntöttem, kivárom.

Mi lesz akkor, ha tévedek?
Csalódottan nem élhetek.
Kapok-e majd új csillagot,
s feledhetem-e a napot?

Kérdésem árvízként ömlik,
lerombolva mindent földig.
Előttem a végtelen táj,
égen a nap magasan jár.

Nagyon távoli a fénye.
Ez életem vak reménye.
Kincsed itt van… zúg egy dallam.
Felállok, hogy jobban halljam.

Bizsereg a lábam, kezem,
Szédeleg, és zúg a fejem.
Erőmet mind összeszedem,
ott a vágyam elérhetem.

Nem látok jól, csak fényt érzek,
számon a szó, de nem kérdek.
Szárnyam van, repülni tudok,
magamhoz veszem a Napot.

Szívemben a kincset őrzöm,
fényt szórva szét itt a Földön.
Látod már? Én vagyok a  Nap.
Könnyű szárnyam  az égbe kap…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.