Magány...
Csend.
Steril tisztaság és glédarend.
Katonás sorban köröttem a tárgyak,
A fényen a porszem is némán csusszan,
Vénséges szekrényem gyáván megroppan,
Éjjel és nappal hallgatnak az árnyak.
Szólok a falnak, és szólok a földnek,
Várom a jó szót, és várom a választ,
Mi az, mi engem tőletek elválaszt,
Ordító vágyak belőlem kitörnek.
Könny.
Arcomon lecsorgó vízgöröngy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Napsziget, 2003. !
