Kendőkötés

Moslékot gyúr, a keze szaporán
matat végig a pléhvödör falán,
főttkrumplit markoz, vár egy mozdulásnyit,
s ahogy a vödrön egyet-egyet rándít,
kendője kettős csomója kibomlik,
rá se figyel, egy csöpp gondot se fordít
egyébre – most a dolga köti le,
de odamozdul csücskéhez keze,
bár addig is vak-ütemesen jár még,
míg fölhúzza a kendőig a szándék,
majd megszokottan szája szögletébe
igazodik, szorul a másik vége,
s hogy egy rántással új bogot kötözzön,
a mozdulatba besegít az ösztön,
a ritmusváltás végigráng a vödrön,
de nyugtatólag újra ott feszül
a kendőbog a ráncvirágos nyakban,
s egy egész világ helyére kerül
a visszaigazított mozdulatban.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: 1995,
Kötetben: Vadkörtefák (Szombathely, 1995)
Kiadó: ÉLETÜNK Szerkesztõsége