Szét

Az ablak előtt megrezdül a rács,
a szomszéd ház pont annyi részre
bomlik, mint a mi asztalunk,
kívül is, belül is.

Mert nem elég az, ha csak
egy darabban ismer
meg mindent egy
nedves terítő fölött,
gondolom.

Az ember kezében szétfolyik
az áttetsző üveg egy idő után,
de kinek van ideje ezzel foglalkozni?
Mindenki ösztönszerűen
matat valamiben; táskában,
cigarettásdobozban, pénz-
tárcában, vagy épp
csak kapaszkodik.

Kapaszkodnak a vékony ablakon,
hisz egyszerre mindent
nem lehet
megismerni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.