Izsóp, ezüst füstölõk



I.
Tabernákulum zárt ajtaján
Angyalkörmök csikorognak
Paténába harapok
Sebzett ínnyel morzsolom imámat
Kerubszárnyak meg-meglegyintnek
Olvasó hűvös gyöngye mellemen
Tabernákulum ajtaján
Angyalkörmök csikorognak
Paténába harapok fogaim potyognak
Sebzett ínnyel tördelem imámat


II.

És bizony mondom néktek
Leborulnak oltárom előtt
Bömbölve bezárult ködbe
(izsóp, ezüst füstölők)
És nem lesz annyi
Konszakrált ostya
Mely őket betöltse
Vég nélküli mise van
Ahol pápák ministrálnak
És a Fiú úgy emeli magasba
A kelyhet hogy megrázza
A Mennyet Júdás zokogása
Júdás zokogása

III.

Márványarcú szentek
Magukhoz emelnek
És hideg leszek sima
Összezárt tenyérrel
Szólhatok érettük
(Közömbös kőarcom
Fehér és fénytelen)
És nem vallhatok nekik:
Kivetett elvetett az Isten
Márványarcú szentek
Magukhoz emelik
Hideg sima összezárt arcom
Neonglóriámra
Bogarak rajzanak
Lábujjaimat elkoptatják
Babonás asszonyok








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.