Loretto felé
teraszán méretes pálma dünnyögi
-kurva vagy költő
égő szemeibe ne nézzetek
ne nézzetek
tenyérnyi melle nyakán az ér ajka íve
ismeretlen
köldökében két telihold negatívja
csak áll
dehogy érinti meg
benne gyönyörködik
a jégvirágban
talán beteg
felizgul a hidegre és máris
összeszorított öklébe élvez
mint aki restelli hogy állatként
zihál testén még épp át meg átfut az áram
úgy viszi el
kezébe hullott magját hogy
szótlanul hátat fordít
mint aki kicsoda
ja hogy ki kivel
mit minek mire föl meg minekutána
mossa csak el mind a vízcsobogás
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
