Ez már a búcsú. Talán tudod.
Mire rá nem vehetett sem az
erőszak, sem a börtön,
sem a némán töltött évek,
sem a verések, végül
önként teszed meg.
A félelem úgy is veled marad.
A bőröd alá bújik,
A hangod fertőzi meg.
Rejtett fényeid megmérgezi.
Apád megdagadt könnyzacskói.
El nem sírt könnyek
Süketelsz, hiába kérdezlek.
Kinőtt egy idegen belőled.
