Regény az életem
Regény az életem, vastag, vaskos könyv a polcon
Ha sosem nyitjátok ki, ha eladtok, nem haragszom
Szorultam agyament íróra? Vagy ő talált ki, egy este
Megírjon fekete betükkel, a szerelmes, történelem könyvbe
Nincs fejemen még haj se, lesütötte a Hold,
Hátamba locsogott méregzöld, bűzös tintafolt
Kezem-lábam a vakok ösvényén ölelget valaki-szépet
Átadták szerelemnek létemet, ölelés közben, valaki legépelt
Gyürött, agyon olvasott könyv vagyok, esténként felnyítnak dámákl
Memorízálják, kiknek születtek? Aztán, egy -egy lapom újraírják
Most csönd van, egy kislány jön felém, kis keze nem remeg
Kinyúl értem és mekegve olvas: "sze-rel-mes kék-köny-vek"
Az más regény, szól rá a könyvtáros néni, s elkapja máris
Látszik, hogy mindenki mástól mennyire félti, lehet az tanár is.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
