Éjjeli tévelygés

Tébolyult,tébolyult, vad vihar jön most már,
Sötétség,merevség megy át a városkán.
Csendesség,csendesség heves zaja üldöz,
Keresik,de nem találják a bűnöst.

Eső hangja zúg,játszik fülem mélyén,
Kóbor kutya szaladgál az utca végén.
Tétlenség,tétlenség,csak még,nem megy tovább,
Csendességben hírtelen eltörik egy pohár.

Teliholdról hirtelen visszajön a fény,
Rím verseket versel egy különös lény.
Játszik a rímmel,szórja a szavakat,
S lelke mélyén felragyog az akarat.

Talán éjfél elmúlt már,s a macska sem kóborol,
S jó vén ember is lemond a jó borról.
Nyugovóra tér a természet rendje,
S visszatér végre az utca csendje.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.