Fordított valóság

Olyan tökéletes volt ma minden:
a nap sütött, a víz lágy eséssel,
vadkacsák surrogtak a folyón,
béke, én és egy nő, a kikötőben.
Némi hang, játék, labda, párok.
Túl erdő, némi füst, uszályok.
A hídon vonat dobogott. Nini egy Csónak!
Családok. Összesen ennyi, s távol egy kócsag.
Nem tudom olvastam-e, vagy figyeltem!
A könyvet, az acélos folyómat, a fekete nőt,
vagy csak az időt múlattam?

Olyan tökéletes volt ma minden:
Surrogtam a folyón fel egy fekete nővel.
Némi hang, játék, lágy eséssel sütött,
míg vadkacsák a kikötőben, vonat a hídon,
alul az uszályok, acélos magam, az erdő...
nem tudom! Zöld, kék, vagy kócsag?
Füstlabda, családok? Csónak?
Vonat dobogott. Béke.
Az idő mulatott rajtam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.