Magány
Magányosan egy park padján
Hallgatom a csend játékát.
Puha bőröd illata arcom oltárán
Egy utcai lámpa fénye karjaiba zár
Ágyam, otthon most hiába vár.
A magány az ölembe dőlt,
Semmi cselt nem eszközölt,
Az éjszaka színpadán
Szívembe döfött egy tőrt.
Szerelem egy kopott udvaron
Szerelem egy csukott színpadon.
Valahol egy kihalt pályaudvaron
Kezem érintése válladon, szertefoszló álom
Ahogy kezeddel átkarolsz
Eltűnsz és nem válaszolsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
