amikor a lány ír

kakasok helyett hajnalban recsegő nénik krákogása keltett. éb-resz-tő.
összeragadt pillák, csipa a szemben
valami nyomja a bordám, ami nem a párnám.
zsibong ez a sok szó össze-vissza
a sejtek ma csak rikácsolnak.
"vizet. most." szól a tudat-alatti
a takaró lerúgva - csatakosan simul a bőrömhöz a pizsama.
(a rohadék meg csak horkol.)
bal, láb, a vér beszökik a halántékomba
és
dübörög
és
kirántja a lábam alól a szőnyeget, a fejem felől az eget.
másfél fordulat és tizenhárom másodperc:
jelentem egyensúly megtartva, ügyes kislány.
sápadt kézen szöknek a vénák, de
megvan a ki-lincs.
jeges a márvány, gyöngysor a libabőr-formán, reszkető lábszár.
kiszáradt a szám, a torkomra égett a tegnap este.
a megdagadt gége alighanem hozzá ragadt a légcsövemhez is.
szánalom áztatja az esetlen látványt, csap-víz, pohár.
száraz-fuldoklás (öregnéni-krákogás)
és már jön is,
"MEGVAGY"szól az ómen.
bi-lincs.
nyirkos a tenyere, ott nyugszik a csuklómon.
bár le tudnám tépni azt a művigyort:
"hogy áll a reggeli?"
kész van, drágám.
eszelős mosoly és pupillába fojtott
reszketés,
a válasz pedig:
szilánkokkal kimetszett vérszirmok a csempén.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.