ahogy a résre nyitott ablaktól...
ahogy a résre nyitott ablaktól
elér a hideg, elmetszi az ágyat
felettünk csak alig mozduló árnyak
borulnak össze
mégis bennük reménykedem
hogy elbújva az utcafények elől
múltszagú tapéta és padlószőnyeg
a polcokon felejtett régi könyvek
és meghajtogatott papírfecnik között
hozzád érhetek
és hátha majd most valamit megtudok
homlokomat ablaküvegen hűtöm
látóhatárig magányos szögletek
a szemközti házon narancsvörösen
csillogunk
itt a szuszogást falfirkákba kötözve
mezítláb hallgatom
moccanok
csend
miért nem alszol? – kérdezed
de nem tudom, hogyan feleljek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
