A szerelmes levél

A csillagok tündökölnek a végtelen égbolton
A hold elbújt, egy távoli othonban
Keresi a meleget, az ölelést, a szeretetet
A nap már alszik, megpihen a gyönyörű tájakon.

Egy levél.. eltévedt, otthonát keresi
Úszkál a levegoben, de azt nem leli
Egy tömbházban eltéved, ajtod elé mászkál
Lassan levélujjbegyen közeledik, átölel

Elbeszélgettek, őszinte a beszélgetés
Minden kiderül, a levél valójában
Egy elveszet lélek, egy remek szellem
Az akit,  neked kerestem.

Két szemed bájosan, bámulja a szemeit
Mosolyod, kegyesen, mindent földerit
Két ajkad, párosban, végtelen szimfoniát dalol
Hajad ritmusra hajlik, elbújik a hajnalon

Az éjjelt lassan felváltja
Egy új, hideg szakasz
A hold elutazik
Egy végtelen világba.

Ott ismét rádtalál
Újra él, remél
Szegény holdocskám
Oly szomorú, oly fehér

A nap már közeledik
Veszélyes léptekkel
Mosolyt önt arcodra.
Szépséged kiméletlen...

Minden mozdulatod
Minden lélegzeted
Csupa érzelem
Csupa szerelem

Este van
A hold titokban mosolyog
A csillagok kórusa
A végtelen tejútban
Csak neked dalol
édes harmatom..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.