A szerelmes levél
A csillagok tündökölnek a végtelen égbolton
A hold elbújt, egy távoli othonban
Keresi a meleget, az ölelést, a szeretetet
A nap már alszik, megpihen a gyönyörű tájakon.
Egy levél.. eltévedt, otthonát keresi
Úszkál a levegoben, de azt nem leli
Egy tömbházban eltéved, ajtod elé mászkál
Lassan levélujjbegyen közeledik, átölel
Elbeszélgettek, őszinte a beszélgetés
Minden kiderül, a levél valójában
Egy elveszet lélek, egy remek szellem
Az akit, neked kerestem.
Két szemed bájosan, bámulja a szemeit
Mosolyod, kegyesen, mindent földerit
Két ajkad, párosban, végtelen szimfoniát dalol
Hajad ritmusra hajlik, elbújik a hajnalon
Az éjjelt lassan felváltja
Egy új, hideg szakasz
A hold elutazik
Egy végtelen világba.
Ott ismét rádtalál
Újra él, remél
Szegény holdocskám
Oly szomorú, oly fehér
A nap már közeledik
Veszélyes léptekkel
Mosolyt önt arcodra.
Szépséged kiméletlen...
Minden mozdulatod
Minden lélegzeted
Csupa érzelem
Csupa szerelem
Este van
A hold titokban mosolyog
A csillagok kórusa
A végtelen tejútban
Csak neked dalol
édes harmatom..
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
