Kedden tea
Ülünk az asztalnál
Öt év vagy több.
A szemünk nem változott.
Sőt. Tisztább a kép.
Teáscsészék és kiürült borospoharak
között nem kell félni.
Beszélsz, s nem kell félretolni
a szavakat, látlak tőlük.
Nem múlt el.
Nem is bánom.
Jó tudni.
Ülünk az asztalnál.
Ezt legalább most szabad.
Aztán záróra, menni kell.
Kint esik a hó
és egyszer megfogom kezed -
jó kis trükk - hogy hideg-e.
Hülyén nézünk ki sapkában,
kapucniban, de nem érdekel.
Veszünk vonatjegyet neked.
Aztán a busz lépcsőjén állok,
Átölelsz.
Akár egy pár is lehetnénk.
De már nem az asztalnál ülünk.
Hazajöttem.
Tudod, asztalnál is laknék,
ha lehetne.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
