utálom a halat

túl voltál akkor már az üveg barackon,
amikor kifogtad azt a nyomorult halat,
s hordoztad körbe részeg diadallal,
emlékszem, még le is fotóztalak.
aztán a konyhaasztalon úgy vágtad fejbe,
hogy a meszelt falon csorgott le a véres latyak,
s mikor én a bőrét nyúztam,
már horkoltál, mint a gőzvonat.
habpürével tálaltam, s míg te jóízűen etted,
fejemben az járt, hogy mennyire utálom a halat,
és sütök holnap fahéjas gyümölcskenyeret,
ha most egy szálka a torkodon akad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.