Epilógus
Konstanssá kopásunk előtt elfeledetté
íródtunk. Hideg gyűlölet adta távolságot
feszítek te A-ba én B-be de a haladás csak
illúzió valójában rükvercben ütközünk frontálisan.
Most már csak a reinkarnáció
menti meg közös karmánk a meg-
váltástól félsz pedig predesztináltam
neked lelki szegénységünk. Felnyitott
mellkasunk felett haldoklik a boncmester
és most hogy felcsipegetted hozzád
vezető morzsáid, halkan bűnné szelídülünk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
