könnyû így



könnyű

belehazudni ebbe az elektronikus firle-francba
és úgy tenni
mint akit kővé kalapált a sors
szórt fények a pult alatt
nem lehet tudni hogy kerültek oda
és ki vagy kik birtokolják valójában
ha ugyan egyáltalán

láthatóságot vesznek
cserélnek
rabolnak
elveszítenek
mikor hogy kívánja meg a játék szabályait
soha nem követő
játékmesterük
persze meghalnak ők is
azt ma még nem tudni hogyan
de hogy valaki kiesik egyszer az ablakból
az biztos
tízemeletnyi mélységet fog majd végig sikoltozni
szétcsapott karjain viaszkarmok nőnek ezalatt
és tollakat tép le róla a szembe örvénylő
szél
és mire leér
mire a biztonságot adó leérkezés megtörténik
már nincs
de
a becsapódás hangja még ott fog lebegni egy ideig
mintha lett volna mi







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.