ne aludj el, kisbalázs

talán eszébejutott a fogadalom,
mit anyának tett az oviból hazafelé menet.
bírta is két évig, hogy nem szólalt meg.
de asztalom alatt
beszélni kezdett kezén a cicabáb.
majd egyre közelebb jött,
tükröm előtt kinyitotta száját.
és mikor falamra kutyát festettem.
füléről is levette kezét.
ez varázslat!- kiáltott.
ujjával holdat festett és napot.
másnap már a betűket követelte.
kedvence lett az olvasás,
toporzékolt, ha elhagytam egy órát.

de most megint szőnyegemre dőlt,
és újra ütemesen ringatja magát.
talán egy falshang elől menekült.
de itt várom míg visszatér,
addig simogatom hátát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.