Róma

Az aquaduct ívei feszes fintorok:
Piperkőc járdai bisztrók pincérszemőldökei.
Addig-addig, míg a vállból leszakadt lapos tekintet,
A mini-szoknya alá botlik,
Mankóért.
A latinai út aszfaltjának a habja
A szétdobált dinyehéjakba kapaszkodik,  s a
Forró nyárba köpött mag a riksa:
Szegények fogata. Gumitalpon
Csűrdöngölő.
Egy épület egyenruháján a ráncok,
Rendetlen-rongyos tömegek zsivalya,
S Rosario pisztolyáról a závár,
Azúr érccé sűlt cinque-
Centennario.
Csak azt nem tudom kisütni még,
Hogy ha el, otthonról, innen robog
Sok-sok góbé útja,
Miért
Termini?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.