Holnapért

Ha vélt gazdagságomba
kerül is,meglesem a
jókedvűen botorkáló
jövőt. Nem fáradozom

addig, míg nem hallom
a természetes szabadság
nótáját. Meglovagolom
a mámorért józanodó,

önmagát káromló-
zenébe-záró hullámzást!
Remélem nem demok-
ráciáról, békéről

sóhajtozó újságdarab,
amit rendőr rugdos, szél
dobál. 1-ügyű dühében
hadonászik vagy bambán

dülöngél? Ha féktelen
félelmet áraszt, elébe
állok, tacepaónak
álcázom mellemet.

Mesélek magunkról, hogy
megismerje egykori
önmagát. Kikérdezem:
lezüllő vagy azóta is

nemesedő álmainkról.
Üzenetét akkor tárom
a világ elé, ha nem hat
rá környezeti ártalom,

emberi jogok nem
nem teszik olvashatóbbá,
államiságtól nem válik
jelszóvá, nem szaggatja

pártok hízelkedése.
Ha igen, ne tudja meg
soha senki,mitől
döglik a szomszéd lova

miért
     gombolom
            melegebbre
                   magányomat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Tiszatáj, 1995
Kötetben: Vallomások hajnali utakon (Budapest, 1996)
Kiadó: Alterra Svájci-Magyar Kiadó