úgy áll ott
hogy szándékát nem érted
modoros mosolyán se látsz
hidat
öklelő kézfogásá-
ban
mintha visszavenné
Isten
kőzúzalékkal terített utad
hegyről
lejt
át rajtad
völgy felé
minden kiejtett szava
kereszt
a homlokán
irgalmatlan gőg
szemére tűzve
koncolt tér dereng
az öle mint az éjszakába metszett
villámok helyén nyíló
mély sötét
s ha lépsz felé
úgy fogad csukott szemmel
mintha a tested ölelné
nyílt sebbé
