Az én fa-tündérem

Az én fa-tündérem

Óh,
de rég
nem gondoltam rád!
Fordulhatott hozzád
ki hajlandó volt hinni benned,
főleg persze a sok gyermek.
Ott éltél az égbe nyúló
nyárfa odvában.
Én láttam.
Ott ültél
mellettem a lépcsőn.
Kezed félőn
megfogtam: felnéztem rád
- gondjaim eltakarta arany-ruhád -
szívemen a repedések összeforrtak,
mikor halkan mondtad:
jó vagy.
Nem hittem, persze.
Anyám belém nevelte:
Bűnökkel terhes az élet
és minden lélek.
Szombat volt a napja
Mikor lábbal harangozva
Papírra írtam bűneim sorát.
Szorongva hívtam a fa angyalát,
súgna talán. Ő biztos tudja
mi annak a módja:
bűnös ne legyek,
Csak gyerek.

2009-01-15





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Oet ékkövei (Debrecen, 2009)
Kiadó: Lícium-Art