Ritka rontás

Gyöngye nyakában szálon lityeg-fityeg,
dús hajtincsei a széllel versenyre kelnek.
Gördül nevetése, vidám örök időktől, szülei
is végigénekelték a kérges múlt század felét,
pedig zenét a bú szolgáltatott, hamisat.

Hasítsd az időt, te áldott szép tünemény!
Ritka rontás a vidámság erre mifelénk.
Odasüt a Nap, ahol amúgy is fény van,
hasadékban sziklán, romon élő növény:
mi vagyunk szegények, vidám az élet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.