Paradoxon
Mielőtt teljesen megbomlik az elme,
verseket jajgat magából:
magát képtelen, hát másokat kezelne
a költő, ki csak írni bátor,
hát ír, költ recepteket életre-halálra,
és mit legjobban nem értett,
a szerelmet is megmagyarázza,
s megfejti, mi az élet,
s hogy látomásai dühét csillapítsa,
már nem elég a papír, kevés a tinta,
öntestét nyitná meg, hogy kiszabadítsa
a tudást, mit nem kért tőle senki:
csak szép, tiszta, egyenes beszédet,
a hétköznapok mellé tűzhető kis képet
szív-pirosat, őz-barnát és tenger-kéket...
amik élve tudják a költőt eltemetni.
Bp,
2008.12.24.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
