Most az hiányzik...
Most az hiányzik, ami nincs, mert lesz, vagy meglehet.
A lassan elnyúló kopasz foltok a még dús haj alatt,
akár az estére meghosszabbodó árnyékok,
John Anderson, szívem.
Mert diót vertünk le, s ha egy-kettő elgurul,
avar, hó alatt bujkáló rothadásuk elő nem hívott fénykép
levelekről, csiklandó hangyákról, termést elverő jégesőről,
avarról, hóról, bujkáló dióról.
S ha egyszer felballagunk a hegyre, majd legurulunk,
földtől nyirkos hajad úgy tapad halántékodra,
akár két erezett diólevél,
akár két elnyúló árnyék,
hiány,
ami lesz, vagy meglehet,
John Anderson, szívem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
