Kiss Gabriella : Mozaik


 
2841 szerző 39141 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 10 perce
Vasi Ferenc Zoltán 48 perce
Tóth Gabriella 56 perce
Bátai Tibor 2 órája
Szilasi Katalin 2 órája
Ötvös Németh Edit 4 órája
Kosztolányi Mária 9 órája
Mórotz Krisztina 9 órája
Nagyító 10 órája
Ocsovai Ferenc 11 órája
Serfőző Attila 12 órája
Gyurcsi - Zalán György 13 órája
Kiss-Teleki Rita 13 órája
Bara Anna 14 órája
Duma György 17 órája
Tímea Lantos 18 órája
Szakállas Zsolt 19 órája
Albert Zsolt 20 órája
Tamási József 22 órája
DOKK_FAQ 1 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 3 perce
Conquistadores 4 perce
Baltazar 2 órája
Bátai Tibor 14 órája
Gyurcsi 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
útinapló 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Sin 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Minimal Planet 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Metz-Művek 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kiss Gabriella
Mozaik

I.


Film készül Naszreddin Hodzsáról


A képen minden Naszreddin Hodzsára vár.
Színpompás madarak alszanak fejüket szárnyuk alá rejtve,
csillogó kalitkájukat ezüsttel hímzett kék selyemkendő fedi.
A kert csendes, csak néha hallatszik
egy-egy felsíró-álmodó madárlélegzet
a kék-ezüst kendők alól.
A Holdat tükrözik vissza alabástrom oszlopok,
és olykor valami halványzöld villanást.
A neonlámpa, mely csak fényét veti át a kép keretén,
nem látszik.
A medence felszínén bazsalikom levele úszik,
valaki letépte, s orrához emelve szétmorzsolta,
majd elhajította a szünetben.
Most minden Naszreddin Hodzsára vár.
Kalitkák, kendők, oszlopok, a lebegő bazsalikomlevél,
a földbe taposott, elfelejtett csikk.
A képen a kert csendes.


II.


Juszuf, a teaházas meséli


„Naszreddin Hodzsáról akar hallani?
Boldog ember volt.
Jóllakott a pecsenye illatával,
zsebe réztangák csörgésével volt tele,
ágyéka felparázsló pillantások emlékéről álmodott."
Aranyló csésze villan a homályban.
„Igazságot tett a veréb és a rigó között,
a homok és a szikla között,
néha szívére ült az As-Sual csillag."
Izzadtság cseppje gördül végig homlokán.
„A betegek fájdalma megkönnyebbedett,
ha Naszreddin Hodzsa árnyéka simított végig testükön.
Hatszor üldözte őt a halál,
hétszer ragadta meg karját, s rántotta a földre,
nyolcszor temették el nyolc városban.
De a kilencediken nem fog szablya, betegség,
álruhában jár közöttünk:
tányérok koccanásában,
öregasszonyok szoknyalibbenésében,
kivillanó gömbölyű boka ívében,
kíváncsi idegen alakjában,
legördülő izzadtságcseppben."


III.


Piacidő


Bokhara-i-Serifben, a vásári forgatagban bújkál Naszreddin Hodzsa.
Hangzavarba rejtőzik, zűrzavarba, arabok, hinduk, mongolok közé,
lepelként húzza maga elé a selymesek, gyapjúkallózók, festékesek,
szőnyegárusok ezer színét,
felvértezi magát a fegyverkészítők, rézművesek, nyergesek villanó káromkodásaival,
teste árulkodó szagát rózsaolaj, ámbra, mósusz, rabszolgaizzadtság öleli körbe,
s hogy a palota keskeny ablakain leskelődő csontos hurrik tekintete ne láthassa,
a lesoványodott emír beesett, kutató szeme ne vehesse észre igazságát,
ráncos, gömbölyű, fénylő, fátyollal takart arcokat emel arca elé.
Senki nem tudja, merre jár, most nem látható.


IV.


Naszreddin Hodzsa újra útra kel


Szürke, aprócska szamár kocog át a kapun,
Nagy, buckós térdét, négy kis gömbölyű labdát,
mintha léptei kopogása pattogtatná.
Bólintgat, jól van, jól.
Két hosszú láb ütközik véknyához járása ritmusára.
Két csupasz talp, négy pata távolodik már Bokharától,
Itt sincs, ott sincs, csattan a lábszár szomorúan a szürke bőrön.
Késő kérni, korán keresni, koppan a négy kis láb,
már csak kicsi pontok a karaván szikkadt ösvényén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-06 12:12   Napló: nélküled
2025-07-06 12:11   Napló: Conquistadores
2025-07-06 12:04   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-06 11:26   Új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2025-07-06 11:18   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-06 09:56   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-06 09:43   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-06 09:41   Napló: Baltazar
2025-07-06 08:57       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana helyzet ma meg egyébként is...
2025-07-06 07:38   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit