Kiss Gabriella : Mozaik

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 38379 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Veres Mária: Gyertyaszentelő
Pintér Ferenc: Kereszt (haiku)
Gyurcsi - Zalán György:
Szilágyi Erzsébet: Ősszel
Tóth Gabriella: kijátszanak
Kiss-Teleki Rita: eszköztelen
Albert Zsolt: Üzenetben létezünk
Kosztolányi Mária: nekem elég
Tóth Gabriella: lettél
Varga Árpád: kanapé
FRISS FÓRUMOK

Pintér Ferenc 10 órája
Vezsenyi Ildikó 14 órája
Bátai Tibor 17 órája
Veres Mária 18 órája
Farkas György 1 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Zsolt Szakállas 4 napja
Gyors & Gyilkos 4 napja
Szemerédi Izabella 5 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Bara Anna 6 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Csurgay Kristóf 7 napja
Szilágyi Erzsébet 7 napja
Vasi Ferenc Zoltán 9 napja
Tóth Gabriella 11 napja
Busznyák Imre 12 napja
Tóth János Janus 14 napja
FRISS NAPLÓK

 - haikukutyin - 4 órája
az univerzum szélén 4 órája
nélküled 7 órája
történések 11 órája
Minimal Planet 11 órája
Bátai Tibor 12 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 21 órája
A vádlottak padján 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Gyurcsi 1 napja
K.Mária 2 napja
Bara 2 napja
Polgári perem peremtörténete 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kiss Gabriella
Mozaik

I.


Film készül Naszreddin Hodzsáról


A képen minden Naszreddin Hodzsára vár.
Színpompás madarak alszanak fejüket szárnyuk alá rejtve,
csillogó kalitkájukat ezüsttel hímzett kék selyemkendő fedi.
A kert csendes, csak néha hallatszik
egy-egy felsíró-álmodó madárlélegzet
a kék-ezüst kendők alól.
A Holdat tükrözik vissza alabástrom oszlopok,
és olykor valami halványzöld villanást.
A neonlámpa, mely csak fényét veti át a kép keretén,
nem látszik.
A medence felszínén bazsalikom levele úszik,
valaki letépte, s orrához emelve szétmorzsolta,
majd elhajította a szünetben.
Most minden Naszreddin Hodzsára vár.
Kalitkák, kendők, oszlopok, a lebegő bazsalikomlevél,
a földbe taposott, elfelejtett csikk.
A képen a kert csendes.


II.


Juszuf, a teaházas meséli


„Naszreddin Hodzsáról akar hallani?
Boldog ember volt.
Jóllakott a pecsenye illatával,
zsebe réztangák csörgésével volt tele,
ágyéka felparázsló pillantások emlékéről álmodott."
Aranyló csésze villan a homályban.
„Igazságot tett a veréb és a rigó között,
a homok és a szikla között,
néha szívére ült az As-Sual csillag."
Izzadtság cseppje gördül végig homlokán.
„A betegek fájdalma megkönnyebbedett,
ha Naszreddin Hodzsa árnyéka simított végig testükön.
Hatszor üldözte őt a halál,
hétszer ragadta meg karját, s rántotta a földre,
nyolcszor temették el nyolc városban.
De a kilencediken nem fog szablya, betegség,
álruhában jár közöttünk:
tányérok koccanásában,
öregasszonyok szoknyalibbenésében,
kivillanó gömbölyű boka ívében,
kíváncsi idegen alakjában,
legördülő izzadtságcseppben."


III.


Piacidő


Bokhara-i-Serifben, a vásári forgatagban bújkál Naszreddin Hodzsa.
Hangzavarba rejtőzik, zűrzavarba, arabok, hinduk, mongolok közé,
lepelként húzza maga elé a selymesek, gyapjúkallózók, festékesek,
szőnyegárusok ezer színét,
felvértezi magát a fegyverkészítők, rézművesek, nyergesek villanó káromkodásaival,
teste árulkodó szagát rózsaolaj, ámbra, mósusz, rabszolgaizzadtság öleli körbe,
s hogy a palota keskeny ablakain leskelődő csontos hurrik tekintete ne láthassa,
a lesoványodott emír beesett, kutató szeme ne vehesse észre igazságát,
ráncos, gömbölyű, fénylő, fátyollal takart arcokat emel arca elé.
Senki nem tudja, merre jár, most nem látható.


IV.


Naszreddin Hodzsa újra útra kel


Szürke, aprócska szamár kocog át a kapun,
Nagy, buckós térdét, négy kis gömbölyű labdát,
mintha léptei kopogása pattogtatná.
Bólintgat, jól van, jól.
Két hosszú láb ütközik véknyához járása ritmusára.
Két csupasz talp, négy pata távolodik már Bokharától,
Itt sincs, ott sincs, csattan a lábszár szomorúan a szürke bőrön.
Késő kérni, korán keresni, koppan a négy kis láb,
már csak kicsi pontok a karaván szikkadt ösvényén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2023-04-29 09:46 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-05-30 22:51   Napló: - haikukutyin -
2023-05-30 22:06   Napló: az univerzum szélén
2023-05-30 19:08   Napló: nélküled
2023-05-30 18:21   Napló: nélküled
2023-05-30 16:56   új fórumbejegyzés: Pintér Ferenc
2023-05-30 16:50   új fórumbejegyzés: Pintér Ferenc
2023-05-30 15:28   Napló: az univerzum szélén
2023-05-30 15:22   Napló: történések
2023-05-30 15:19   Napló: Minimal Planet
2023-05-30 14:40   Napló: Bátai Tibor