Kiss Gabriella : Mozaik

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 39041 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Mórotz Krisztina
  Hét perc fény
Új maradandokkok

Tamási József: túl az Igazság-zuhatagon
Tamási József: titkaim
Tamási József: F 3210
Tamási József: idő
Tamási József: félperces versek
Kiss-Teleki Rita: Veled
Kiss-Teleki Rita: lépések
Kiss-Teleki Rita: hiány
Kiss-Teleki Rita: összeáll
Paál Marcell: Paradoxon
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 2 órája
Ocsovai Ferenc 3 órája
DOKK_FAQ 7 órája
Vasi Ferenc Zoltán 8 órája
Kiss-Teleki Rita 10 órája
Gyurcsi - Zalán György 13 órája
Karaffa Gyula 15 órája
Tóth János Janus 16 órája
Tamási József 23 órája
Duma György 3 napja
Egry Artúr 3 napja
Serfőző Attila 4 napja
Albert Zsolt 4 napja
Vadas Tibor 5 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Ötvös Németh Edit 9 napja
Paál Marcell 11 napja
Kosztolányi Mária 11 napja
Bátai Tibor 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
fény árnyék 7 órája
nélküled 11 órája
Bátai Tibor 22 órája
Baltazar 1 napja
Játék backstage 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 5 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 5 napja
az univerzum szélén 5 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 5 napja
mix 7 napja
Gyurcsi 10 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 19 napja
törmelék 20 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kiss Gabriella
Mozaik

I.


Film készül Naszreddin Hodzsáról


A képen minden Naszreddin Hodzsára vár.
Színpompás madarak alszanak fejüket szárnyuk alá rejtve,
csillogó kalitkájukat ezüsttel hímzett kék selyemkendő fedi.
A kert csendes, csak néha hallatszik
egy-egy felsíró-álmodó madárlélegzet
a kék-ezüst kendők alól.
A Holdat tükrözik vissza alabástrom oszlopok,
és olykor valami halványzöld villanást.
A neonlámpa, mely csak fényét veti át a kép keretén,
nem látszik.
A medence felszínén bazsalikom levele úszik,
valaki letépte, s orrához emelve szétmorzsolta,
majd elhajította a szünetben.
Most minden Naszreddin Hodzsára vár.
Kalitkák, kendők, oszlopok, a lebegő bazsalikomlevél,
a földbe taposott, elfelejtett csikk.
A képen a kert csendes.


II.


Juszuf, a teaházas meséli


„Naszreddin Hodzsáról akar hallani?
Boldog ember volt.
Jóllakott a pecsenye illatával,
zsebe réztangák csörgésével volt tele,
ágyéka felparázsló pillantások emlékéről álmodott."
Aranyló csésze villan a homályban.
„Igazságot tett a veréb és a rigó között,
a homok és a szikla között,
néha szívére ült az As-Sual csillag."
Izzadtság cseppje gördül végig homlokán.
„A betegek fájdalma megkönnyebbedett,
ha Naszreddin Hodzsa árnyéka simított végig testükön.
Hatszor üldözte őt a halál,
hétszer ragadta meg karját, s rántotta a földre,
nyolcszor temették el nyolc városban.
De a kilencediken nem fog szablya, betegség,
álruhában jár közöttünk:
tányérok koccanásában,
öregasszonyok szoknyalibbenésében,
kivillanó gömbölyű boka ívében,
kíváncsi idegen alakjában,
legördülő izzadtságcseppben."


III.


Piacidő


Bokhara-i-Serifben, a vásári forgatagban bújkál Naszreddin Hodzsa.
Hangzavarba rejtőzik, zűrzavarba, arabok, hinduk, mongolok közé,
lepelként húzza maga elé a selymesek, gyapjúkallózók, festékesek,
szőnyegárusok ezer színét,
felvértezi magát a fegyverkészítők, rézművesek, nyergesek villanó káromkodásaival,
teste árulkodó szagát rózsaolaj, ámbra, mósusz, rabszolgaizzadtság öleli körbe,
s hogy a palota keskeny ablakain leskelődő csontos hurrik tekintete ne láthassa,
a lesoványodott emír beesett, kutató szeme ne vehesse észre igazságát,
ráncos, gömbölyű, fénylő, fátyollal takart arcokat emel arca elé.
Senki nem tudja, merre jár, most nem látható.


IV.


Naszreddin Hodzsa újra útra kel


Szürke, aprócska szamár kocog át a kapun,
Nagy, buckós térdét, négy kis gömbölyű labdát,
mintha léptei kopogása pattogtatná.
Bólintgat, jól van, jól.
Két hosszú láb ütközik véknyához járása ritmusára.
Két csupasz talp, négy pata távolodik már Bokharától,
Itt sincs, ott sincs, csattan a lábszár szomorúan a szürke bőrön.
Késő kérni, korán keresni, koppan a négy kis láb,
már csak kicsi pontok a karaván szikkadt ösvényén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-05-16 20:39       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin A nem várt
2025-05-16 20:32   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-05-16 16:26   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-05-16 16:11   Napló: fény árnyék
2025-05-16 15:56   Napló: fény árnyék
2025-05-16 15:48   Napló: fény árnyék
2025-05-16 15:21   Napló: fény árnyék
2025-05-16 15:11   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-05-16 15:10   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-05-16 14:57   Napló: fény árnyék