Kiss Gabriella : Mozaik

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38768 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
Tóth János Janus: űrsisak ispánokkal
Tóth János Janus: Májusi csend
Valyon László: Ballada a legszebbről
Kiss-Teleki Rita: így egész
Kiss-Teleki Rita: éppen
Gyurcsi - Zalán György: lejtős pálya
Gyurcsi - Zalán György: új nap
Gyurcsi - Zalán György: mostanában
FRISS FÓRUMOK

Albert Zsolt 2 órája
Szilasi Katalin 5 órája
Serfőző Attila 10 órája
Cservinka Dávid 12 órája
Csurgay Kristóf 12 órája
Markovics Anita 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
Farkas György 2 napja
Vadas Tibor 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
Tóth János Janus 5 napja
Valyon László 7 napja
Ötvös Németh Edit 9 napja
Geréb János 9 napja
Szakállas Zsolt 13 napja
Varga Árpád 13 napja
Gyors & Gyilkos 13 napja
FRISS NAPLÓK

 fiaiéi 11 órája
Hetedíziglen 12 órája
A vádlottak padján 14 órája
Bátai Tibor 1 napja
Játék backstage 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
- haikukutyin - 2 napja
nélküled 2 napja
mix 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 4 napja
hülye 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 6 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 8 napja
Gyurcsi 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kiss Gabriella
Mozaik

I.


Film készül Naszreddin Hodzsáról


A képen minden Naszreddin Hodzsára vár.
Színpompás madarak alszanak fejüket szárnyuk alá rejtve,
csillogó kalitkájukat ezüsttel hímzett kék selyemkendő fedi.
A kert csendes, csak néha hallatszik
egy-egy felsíró-álmodó madárlélegzet
a kék-ezüst kendők alól.
A Holdat tükrözik vissza alabástrom oszlopok,
és olykor valami halványzöld villanást.
A neonlámpa, mely csak fényét veti át a kép keretén,
nem látszik.
A medence felszínén bazsalikom levele úszik,
valaki letépte, s orrához emelve szétmorzsolta,
majd elhajította a szünetben.
Most minden Naszreddin Hodzsára vár.
Kalitkák, kendők, oszlopok, a lebegő bazsalikomlevél,
a földbe taposott, elfelejtett csikk.
A képen a kert csendes.


II.


Juszuf, a teaházas meséli


„Naszreddin Hodzsáról akar hallani?
Boldog ember volt.
Jóllakott a pecsenye illatával,
zsebe réztangák csörgésével volt tele,
ágyéka felparázsló pillantások emlékéről álmodott."
Aranyló csésze villan a homályban.
„Igazságot tett a veréb és a rigó között,
a homok és a szikla között,
néha szívére ült az As-Sual csillag."
Izzadtság cseppje gördül végig homlokán.
„A betegek fájdalma megkönnyebbedett,
ha Naszreddin Hodzsa árnyéka simított végig testükön.
Hatszor üldözte őt a halál,
hétszer ragadta meg karját, s rántotta a földre,
nyolcszor temették el nyolc városban.
De a kilencediken nem fog szablya, betegség,
álruhában jár közöttünk:
tányérok koccanásában,
öregasszonyok szoknyalibbenésében,
kivillanó gömbölyű boka ívében,
kíváncsi idegen alakjában,
legördülő izzadtságcseppben."


III.


Piacidő


Bokhara-i-Serifben, a vásári forgatagban bújkál Naszreddin Hodzsa.
Hangzavarba rejtőzik, zűrzavarba, arabok, hinduk, mongolok közé,
lepelként húzza maga elé a selymesek, gyapjúkallózók, festékesek,
szőnyegárusok ezer színét,
felvértezi magát a fegyverkészítők, rézművesek, nyergesek villanó káromkodásaival,
teste árulkodó szagát rózsaolaj, ámbra, mósusz, rabszolgaizzadtság öleli körbe,
s hogy a palota keskeny ablakain leskelődő csontos hurrik tekintete ne láthassa,
a lesoványodott emír beesett, kutató szeme ne vehesse észre igazságát,
ráncos, gömbölyű, fénylő, fátyollal takart arcokat emel arca elé.
Senki nem tudja, merre jár, most nem látható.


IV.


Naszreddin Hodzsa újra útra kel


Szürke, aprócska szamár kocog át a kapun,
Nagy, buckós térdét, négy kis gömbölyű labdát,
mintha léptei kopogása pattogtatná.
Bólintgat, jól van, jól.
Két hosszú láb ütközik véknyához járása ritmusára.
Két csupasz talp, négy pata távolodik már Bokharától,
Itt sincs, ott sincs, csattan a lábszár szomorúan a szürke bőrön.
Késő kérni, korán keresni, koppan a négy kis láb,
már csak kicsi pontok a karaván szikkadt ösvényén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-04-18 08:29 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-05-22 21:18   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2024-05-22 17:53   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2024-05-22 17:52   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2024-05-22 17:47   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2024-05-22 17:47   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2024-05-22 12:33   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2024-05-22 12:19   Napló: fiaiéi
2024-05-22 12:11   Napló: fiaiéi
2024-05-22 11:31   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-05-22 11:23   új fórumbejegyzés: Csurgay Kristóf