Az asszony méla volt és barna
sötét barlangjain lassan
csordogált az élet vigyázva
nehogy megzavarjam
ködös álmait körbejártam
erőtől duzzadó árnyékos
kebleit már csorgott a nyálam
és feltámadtak vadállati
ösztöneim mikor rávetettem
magam szagos füsttöl átjárt
szájára lassan ereszkedtem
alá gyönyörű járatain istenek
lógtak márványos termekben
tűz közepén aludt a gyermek
meg kellett mentenem.
