Méltatlan
Csonka a cipőfűzőm ahhoz,
hogy fütyülhessen a faágon.
Fel sem kötöm.
Magam kalapos sem voltam.
Gőzöm sincs.
Koronázási dombom sem.
Hol a földem?
Napraforgó sem vagyok.
Ez csak sörösüveg. Rugdald.
Selyemzsinórt érdemel.
Hatalma kifolyt. Csak nyeltem.
Félig felköpött
és félig leesett kérdések.
Zöldek, sárgák, vörösek.
A fagy előtt
még összegyűlnek, zörögnek,
de tavaszra mind rohadt.
Nincs egy felkiáltó?
Már hallom is:
De szemét vagy. Felkötni.
Sörösüveget. Mit vétett?
Semmit.
A selyemzsinórt kérte.
Csonka cipőfűző
a nyakán. Fütyül a széllel.
Korona sem kell.
Nekem szól, nem fülemüle.
Aranyról.
(2008.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.