Nyersszöveg /a lírikus epigonja/

Beteggé tesz a felismerés,
hogy magamnál tovább nem juthatok.
Maradtam, aki mindig is voltam,
rosszul táplált, és zavaros tekintetű fiatalember.

Aminek nem akarok látszani, ma az vagyok.
Temetetlen üveglapon törmelék bizalom.
Egy bakterház tele kényszerképzetekkel.
Ott élek, ahol eddig még soha.
Te döntöd el, hogy hogyan becézz.

A test vagyok, ami megtanít tagadni.
A kéz, ami altat, elvon, leint.
Több réteg garbó vagyok és vese.
A saját kifordított vasárnapom vagyok,
és pinákat rajzolok a jegyzetfüzetembe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.