El innen, innen el

Felfogni kellene a törvényszerűt.
És megérteni, hogyha lenne mit.
Porrá alázni a konok derűt,
ünnepelni még és még. De nem itt.
Valahol máshol, tudod, te is ott,
meg persze én is: kietlen pusztán.
Hallani szelet. (Hajnalig szeret,
aztán elalszik. Álma elhagyott,
élve még velem. Én ne tudnám?)

Lapos egy vidék, legfőképp sivár.
Megölelnek a béna kaktuszok,
köröz a napfény, még lassan, kivár,
talán majd lecsap, netán felragyog.
Hová is tűntem? Jaj, igen, puszta.
Álltam a pusztán. Éppen vártalak.
Nem hoz a lábad, nincsen utánad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.