Asztronauta
Halálos csöndben úszott,
Alant a kék üveggolyó,
Távol egy műhold hunyorgott,
Fénye nem volt bíztató.
A kozmosz csillagai közt,
Új fényforrás gyúlt,
Mind figyelték, ahogy küzd,
A kicsinyke embriót.
Szemmel kísérték, szánva,
Hogy a piciny ember,
Miként lobbant lángra,
A légkörben égve el.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
