Egy sorban

Nehéz szavak mentek mellettem el,
mikor magam megírtam egy sorban.
Könnyűt kerestem, mert nem ostorral,
hanem virággal elverten lettem

földön halandó vérrel szívemben.
Virág az élet. Szenvedés csokra.
Ha bújsz magányba, békés bokrokba,
tövestül tépnek, álmokkal vernek.

Nappal virágzik, este elhervad.
Éjjel kinyílik, és reggel megfagy.
Harmad napon kőből feltámadnak

az élő rétek. Nyílj magas gaznak,
s fejfádon egy sorban jegyezzék ezt:
"Az lettem én, kinek születtem: ember."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.