Visszaugrás, mert itt maradt hely
Keresve a kiutat találtam rá,
Kicsi volt és aranyos, és úgy tűnt szeret.
Unatkoztam, és nagyon féltem,
De megnyugtatott s megvédett.
Vagy csak úgy tett?
Akkor épp nem voltam senki sem.
Üres lap, friss fal, fekete tér.
Nem mondom, hogy nem volt jó,
S mégis, ökölcsapástól tart így az ember,
Vér, ér, adrenalin.
Csapás és megnyugvás,
Mert már nincs mit veszíteni.
Kicsi volt, aranyos, és úgy tűnt szeret.
Unatkoztam, s nagyon féltem,
De megnyugtatott, s megvédett.
Fájó szorongás, kín, már-már élvezet,
Hogy van, VAN mi elveszhet!
De akkor épp unatkoztam, s nagyon féltem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
