Együnk valamit, kért a kedvesem.
Lazán kezemre tette a kezét.
A kés a tenyeremben:
ínvágó, fémkemény.
Nyálam csorog, ujjam hófehér.
A hal szemébe néztem.
Nem pislogott.
Fél ez?
Aztán megláttam a kezet.
Előbb katedráról integetett,
most féreglyukon átnyúlva.
Mintha feleltetne.
Fölényesen ennyit mond:
rántotta.
