Közel a józanészhez

Fák merevednek a távolban
A lenyugvó Nap égeti az arcomat.
Bogarak dagonyáznak a lélekvesztette földön,
A kitinek zaja hullámzik a levegőben.
Végítélet tudatosul a fejben
A szívritmus szapora, a vérnyomás leesik,
Majd egy fehér fény és egy ajtó nyílik.

Ismerős a helyzet, a találkozás baráti
Egy szempár, bennük erő, de csak tompán
És egy élet halad át, szórtan az erekben.
A távozás ismeretlen, eldönti ő személyesen...
Majdan a szemnek, közeli rokonságban álló személy tűnik fel,
De vajon magára ismer?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -