Szédület
átkarol a hátamon futó szellő,
mozogni látszik a mozdulatlan erdő,
burokba záródik, minden érzékszervem,
karom hónaljába kapaszkodik, a félelem.
repülők, fázok, mégsem érzem
tudom, hogy fáj, főleg ha leérek.
mégis csak bámulom a bizsergő mélységet,
ha lenézek a fák között, keresem a segítséget.
szorít a mellkas, remeg a kar,
befogadni már csak, a halál akar.
feladok mindent egy orgazmusért,
vagy tóként állók őrt, az életért.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.