titkunk

bátrabb lett a fény
és nem vacog.
mint a fű, körém nő hangtalan.
talán a tavasz teszi,
de élni kezd szívem is,
már nemcsak mímeli.
s mikor együtt lüktet a Földdel,
megébredsz bennem,
ablakok nyílnak kívül-belül,
te nézel ki mindegyiken.
s én begyűjtelek,
mint virágport a méhek,
kaptáromban érlelem
a gyöngyházfényű mézet,
rejtem benne a Nap cinkos mosolyát,
mert a nyár miénk már.
de titkunk csak ő tudhatja
senki más.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.