CSOKITOJÁS

Valamikor még gyerekkorban
Én is igazi locsolkodó voltam
Jártam, házról házra dalolva
Mindenki meg lett ám locsolva

Már akkor is még gyermekként
Éreztem magamon szerelemként
Ha, olyan lányt locsolhattam meg
Kit gyermeki fejjel úgy szerettem

Nem is figyeltem a versem sorait
Csak titkon ellestem a pillantásait
Néha lehet felcseréltem a sorokat
És kerek nefelejcs lett a kék erdő
S lám elfelejtett, más lett a szerető

De, azt biztosan látom a mai napig
Kit meglocsoltam, máig fiatalodik
Kölnim cseppjeit sosem sajnáltam
A lánnyal együtt a tócsában álltam

Mikor puszilt a gyermeki szerelem
Piros tojás lettem, sosem feledem
Dobogó szívve csakis sóhajtoztam
A tojást megroppantva álmodoztam

Hogy, a tojást, mit kaptam, elrakom
S emléknek a jövőnek, meghagyom
De, hogy is képzelhettem el, mindezt
Pár nap s, minden a gyomromé lett

Ilyen volt a hűségem a csokitojáshoz
Mint, a gyermeki szerelem, a világhoz
Ám vallom, felnőttként a szerelemben
Boldog vagyok, hogy akkor szerettem

Minden emlék felragyog, most bennem
Ezeknek köszönve szerelemes lehettem
Ezért, ne csodálkozz, ha egyedül várom
A csokitojásom, adja nekem édes párom!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.