Vérzõ lélek-fájó test

Az egész lényed, egymagad, Te vagy a méreg.
Kárhozol te még, bánod majd rövid élted
Utolsó megveszett órájában, s kimondod
Ami eddig folyton csak sötétült benned,
S a tested lerombolt országában.
Átkozod majd az égieket és várod a mennyeket,
De ha átitat a pillanat, félek már ismerik lelkedet.
Tested is már csak megrágott féregként tűröd,
De ne reméld, hogy megbocsájtják bűnöd.

Nem csak szíved kövül szürkére,
Májad, tüdőd, az egész tested ' hajdan ép vére.
Gondolataid egyesülnek és kimerülnek,
Átadod emberi mivoltod ösztöneidnek.
Távol áll már tőled a józan ész ereje,
Mikor megteszed újra és újra, kihal
Belőled életed összes veleje.
A bűnt megkóstolni bár kényszerérzet,
Újra s újra ezt megtenni, az más, ugye te is érzed ?!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.