SZÉLNEK HÁTÁN
Fúj a szél
Hangosan beszél
Súgja nekem
Szálljál most Velem
Elrepítlek oda
Hová a szív vágyódna
Hol a Boldogság
Neked is őszintén kijár
Szállok Veled
Mert, hiszem, valaki szeret
Surranjunk be
Minden háznak kis résébe
Keressük Őt
Kit az élet, most hozzám szőtt
Csak halkan
Még álmos ébredését halljam
A résen át
Lecsökken a szél, lassan már
Vele szívem
Az ágyába hullva, megpihen
Csak nézlek
S álmodom, ahogyan szeretlek
Álmodj még
Ott Veled még kicsit lehetnék
Átölellek Édes
Ez a szerelem, sose lehet véges
Mert csodás
Az együtt szőtt örök vágyakozás!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
