Itt a Földön soha, ám...

             Mikor áldott állapotba került az este,
                  és megszülte gyermekét az éjt,
        két kóbor tekintet gazdáját a Földön hagyva,
                      megszökött és útra kélt…
              Az egyik egy bús férfit hagyott ott.
                  A másik egy álmodozó nőt.
                    Mindkettő még éjfél előtt
                 átlépte a vérző, vöröslő határt,
                                 hol a fák
                    ágaikkal összekarcolták
                                  az eget.
Most a két szökevény egymás karjában remeg…

        Látod, ez ellen semmit nem tehetünk!
             A Holdon találkozott a tekintetünk…












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.