Itt a Földön soha, ám...
Mikor áldott állapotba került az este,
és megszülte gyermekét az éjt,
két kóbor tekintet gazdáját a Földön hagyva,
megszökött és útra kélt…
Az egyik egy bús férfit hagyott ott.
A másik egy álmodozó nőt.
Mindkettő még éjfél előtt
átlépte a vérző, vöröslő határt,
hol a fák
ágaikkal összekarcolták
az eget.
Most a két szökevény egymás karjában remeg…
Látod, ez ellen semmit nem tehetünk!
A Holdon találkozott a tekintetünk…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
