ÉBREDNI KELLENE

Kinyújtom bátran kezem, s kezedbe adom
Összetörten, kicsi szívemet, nézd, halom
Apró részek, mert minden magányos nap
Kitört belőle egyet, hát ezért, ezernyi darab

Ugye, segítesz összeilleszteni, mostantól
S felébredek örökre, melengető álmomból
Mert, szeretném már, átérezni forróságom
Hisz, újraélesztve izzó szívemmel vágyom

Vágyom a napokat, melyek Veled teljesek
S mostantól már ébren, soha sem feledlek
Vagy nekem, értem dobban minden nap újra
Kicsi szíved, mely törékeny, de újra kigyúlva
Megperzseli szívem, elmúlt álmoktól feldúlva

Téged két karommal védlek, a világnak zajától
Hunyd hát le szemed, repülj ajkamnak csókjától
Magunkba szívjuk, egymásnak oly vonzó illatát
Nem érezzük már soha át, egymásnak hiányát!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.